(Egy barátomnak)
Fiatal testvérem! Magamról írok
levelet néked. A sűrű sorokban én sírok
a holt betű élő sóhaj
és jaj!
mondatok helyett füzért küldök
apró könnygyöngyökből.
Fiatal testvérem, magamról írok
én sírok a sűrű sorokban
de mellettem százezren élnek
és százezer fiatal torokban
akad a bánat, szorul a sóhaj
százezren hajtunk a sors előtt fejet
mert jaj!
közös a bánat, közös az ének
testvérek vagyunk, mostoha sorsanyánk
emlőiből szívjuk a gyilkos méregtejet,
az élniakarást. A marokbaköpés hiába már,
verejtékgyöngyünkre nem vár munka, a gyár
a sercegő toll, sima gyalu
életrajzos város, csöndbeburkolt falu
üllőre nem sújthat izmos karunk,
munkátlan, tétlen ifjak vagyunk
szegények vagyunk
fiatalok vagyunk
A metszett pezsgős pohár tőlünk messze esett
szutykos edényekből isszuk a szennyvizet
apáink még csengő tallért kaptak
nekünk az élet csak koldusgarast fizet.
Páncélba öltözött megvasalt hősök
fitymálva néznek le patinás keretből
s hogy legyen valami tudós a gyerekből
oktattak számolni, latinul, görögül
tudást és tanokat hagytak ránk az ősök
mégis törött-rúddal hagyták meg örökül
a Csillagszekeret.
Fiatal testvérem! Magamról írtam
én sírtam a sűrű sorokban
de mellettem százezren élnek
és százezren hajtunk a sors előtt fejet
mert közös a bánat, közös az ének
testvérek vagyunk, mostoha sorsanyánk
emlőiből szívjuk a gyilkos méregtejet.
Forrás: Híd, I. évf. 1934. 2 sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése