H. G. Wells: Mi lesz holnap

Álomszerű utópia. – H. G. Wells a mai élő világirodalom kétségtelenül egyik legkimagaslóbb és legértékesebben termékeny alakja. Munkáiban  - regényeiben, történelmeiben, újságcikkeiben – mindenütt lázasan lüktet a nagy távolságokat átfogó szellem élénk képzelete.

A XX. század első évtizedének élete ott csillog, ott forr, ott futja őrületes perspektíváit, ahol William Clissold lámpájának mágikus fénye ragyog: az íróasztalon, a parkban, az erdőn keresztül, a városon, a tőzsdén és a tovatűnő fénylő síneken. Mr. Britting vérző szívvel írja a világháború őrületes borzalmait: az angol ifjú megéri a csodálatos metamorfózist, amikor az üstökös eljön.

Minden könyvében van valami forma, képzelet, vagy csodálatos álomlátás, melyen keresztül a jövő arculata feldereng. ha igaz az, amit egykor nagy lírikusunk mondott. „Anyám az álmok nem hazudnak…”, akkor vannak fejek, vannak szellemek, akik a jövő homályos, utópikus képeit többé-kevésbé tisztán látják. Tisztábban és alaposabban ismerik az emberek és az államok szervi fejlődését, mint azok, akik azt irányítják; azok, akiknek igazán ismerni kellene.

Már kétezer éve annak, hogy Plátó írt az emberi szervi fejlődésről, azonban az az idővel feledésbe ment. Ezt az utópiát Morus Tamás támasztotta fel és művében alaposabban kidolgozta, mint nagynevű előde. Habár művének egyes szakaszai teljesen beváltak, az emberi társadalom mégsem tudott elég világosan látni gondolatmeneteiben.

Morus Tamás után már több utópista jelentkezett (Macaulay Verne), Babington Macaulay már 1830-ban megjósolta az 1930-as világválságot. Verne egészséges fantáziája is jóval megelőzte a XX. század zseniális találmányait.

H. G. Wells, William Clissold csodálatos világából kiindulva megírja a szocializmust, a szocializmus útját és a fejlődési lehetőségeit. (Új világ a régi helyén). Dr. Philippe Raven álmainak könyve alapján megszületik a „Mi lesz holnap”, a jövő század nagy regénye.

A nagy terjedelmű regény időtartama 1917, illetve 1929-től 2105 évig terjed A regény tehát felöleli mintegy 180 év történelmét, melyet az író a nagy események szerint kisebb periódusokra oszt fel.

Az első rész a meghiúsulás kora. A kronológiai jegyzetek és a történelmi okiratok pontosan visszatükröztetik a 14-es világháború történetét és a modern állam kialakulását, melyben az emberiség eljutott arra a megállapításra, hogy a társadalom egyetlen, oszthatatlan gazdasági rendszer, melynek új és roppant nagy lehetőségei vannak a jólétre.

Ebben a fejlődési fokozatban látták az ifjúság millióit, amint az erőszakos borzalmas halál felé haladnak.

Az aránytalanságok óriási méreteket öltöttek. Az első kísérlet az aránytalanságok  megszüntetésére a Marx-Engels teória sikertelennek bizonyult: ezt Lenin átreformálta, de nagy munkájának sikerét halála hiúsította meg.

A szabad gyűjtési versengés mindinkább hatalmába kerítette az emberiséget, mellyel karöltve a túltermelés hajszolása megteremtette a munkanélküliséget. A béke és a leszerelési konferenciák egyre szaporodtak, közben a hadianyagokat gyártó ipar fejlődési statisztikát mutatott.

A munkanélküliség mind jobban elhatalmasodott, olyannyira, hogy 1933-ban a haladás teljesen megakadt. Ennek orvoslására létesítették a londoni gazdasági konferenciát, amely azonban eredménytelenül végződött. Ez idő alatt a nevelés elposványosodott, a betörők, „gengszterek” elszaporodtak, a gyűlölet állandóan erősödött, a katonaemberek annyira foglalkoztak a háború gondolatával, hogy a béke ideájára már gondolni sem lehetett. A fegyvergyárak őrült tempóban gyártották a fegyvereket, töltényeket, a hadi laboratóriumok pedig mérges gázokat állítottak elő.

Japán megkezdte a háborút, Kínát sorozatos győzedelmekkel mind jobban hatalmába kerítette. Kelet erősödött, Nyugat mind jobban érezte, hogy a hatalom Ázsia fölött lassan kicsúszik a kezeiből.

A gazdasági viszonyok Európában rettenetesen összeroppantak, emiatt az államok közti viszony annyira elmérgesedett, hogy 1940-ben kitört a háború. A háború oka a lengyel korridor volt, melyből kifolyólag következik a lengyel-német, majd utána az olasz-jugoszláv háborúk, amelyekbe végül egész Európa belesodródik.

A háborús ciklon 1950-ig tart. Iszonyú pusztításokat visz végbe a bolygón. Az új gázok (halálgáz, kékkeresztes gáz) a világrész lakosságának a felét elpusztítják, városok, falvak és más építmények romokban hevernek. Ezt a ciklont követi még a dögvész, mely a megmaradt civilizáció utolsó csíráit is kiirtja.

Európa a háború és a dögvész után teljesen lerongyolódik, tönkremegy,

úgyszólván elölről kezdődik az élet, mint az ősembernél. Amerikát szintén tönkreteszi a vész. (ennek a földrésznek a pusztulásánál a leírás igen hézagos.) Szívósságával és praktikusságával az Új világ mégis hamarabb talpra áll, mint Európa.

A magánkapitalista civilizáció tetőpontra jutott és utána ily módon katasztrofálisan megbukott. Az összeomlás után egy ideig nagyon primitív élet folyt, csak az 1960 utáni esztendőkben indult meg a „szellemi magáhoztérés” folyamata. A tanulékony emberek rájöttek, hogy a közösség, a szociális nevelés és államalakulat mellett az emberi élet milyen gyorsan előre haladhat.

A modern állam Gustáv De Windt nagy műve „Szociális Gócosodás” alapján alakul ki.

De Windt szerint az aranyalapú valuta teljesen megszűnik, helyette tökéletesen absztrakt pénzt létesítessék, amelynek semmi összefüggése nincs az  anyagi szubsztanciával. A polgárok születésüktől fogva szociális nevelésben részesüljenek, mely szerint elfogadják a hagyományos eszméket. Eszerint a családi ház csak szülői találkozóhely marad, nevelés tehát teljesen állami kézből intéződik. Mert: „a társadalom, a nevelés terméke. „Ily módon létrejön a gócosodás, melynek gyümölcse lesz a Modern szociális állam. Meg kell szüntetni a gyűlési rendszert és súlyosan büntetni a profitszerzú manipulációkat De Windt tana eltörli az ellenzéket, a rosszakaratú kritika létjogosultságát és a Légi Diktatúra megteremtésével „új világ áll a régi helyére”.

De Windt eszméit aktív forradalmárok félig diadalra viszik a basrai konferencián Szovjet-Oroszország, Olaszország, Japán és Amerika még ellenzék, basrai konferencián 1978-ban megszünteti ez ellenzéki nézeteket és kivívja a Modern Állam létjogosultságát. Sikeresen megszünteti a háború lehetőségeit, a versengést, a gyűjtési kapzsiságot: helyébe lép bolygónk békés, egyenletes, tiszta élete, ahol minden ember dolgozik az egyetemes jólétért, nem pedig csak maga-magáért.

Később azonban Arden Esseden Légi és Tengeri Diktatúrája ellen sokan felkelnek és forradalmakat szítanak. A Modern Állami közigazgatás mégis megerősödik és kegyetlenül végrehajtja terveit. A rend biztosítása végett a politikai kivégzések száma óriási arányokat ölt. 1978 és 2059 között nagy változás történik a Világtanács szelemében és módszereiben.

Amikor a második világtanács uralomra jutott, zsarnokian uralkodott. A zsarnokság előidézte a névége-i koferenciát, amelyen megszüntetik a Világtanács diktatórikus hatalmát és megszüntetik az állami alárendeltségeket. A  konferencia kiállítja deklarációját, mely szerint az állam gondoskodik az élelmezésről, lakásokról; ruházkodásról: előírja a munkatervet és kezdeményez, hogy a nép el tudja végezni a maga dolgait.

A négéve-i konferencia deklarációját az összes állami kiküldöttek nagy éljenzéssel elfogadják. Így a Modern Szociális Állam lesz az élet ellenőrzője. Az új élet kialakulása megindul. A vallások, a kereszténység, az iszlám vagy eltűnik, vagy modernizálódik, a zsidóság megtartja ősi faji (vallási?) jellegét és a palesztinai államban ápolja a cionizmus álmait.

Az emberi energia fölöslegét tudományos kutatásokba és felfedezésekbe vetik, a világ érdekességeinek és szépségeinek egybegyűjtésére.

Megteremtik az anyagi bőséget, amely az emberi jólét állandó bebiztosítása. Az ember magasabb életkort ér el és bölcsebb lesz a XX. századinál. Új egyetemes nyelv alakul ki, a Basic Englich, amely rövid idő alatt az egész világon elterjed.

Kialakul a XXI. század igazi Homo sapiens-e. Az önzés megszűnik, a szelídség az emberi természet második tényezőjévé válik. A Modern Államban nem tűnik el az egyéniség; meg tudja szerezni a szabadságát és a magasabb színvonalra való emelkedést. Az ember él, hogy tanuljon, élvezze az életet, dolgozzon, új tapasztalatokat szerezzen a közösség számára. Valamennyi ember a földön egy testnek a tagja. Az emberi élet ily módon halad a jövő élet csúcsa felé, melyben már közös lesz az öntudat és közös az akarat.

Véget ér az álomszerű utópia. Gustav De Windt hatalmas műve ily módon megvalósulhat. Gustáv De Windt álomképe mögött mágikus fényben kirajzolódik H. G. Wells nagy alakja a huszadik században.

Lévay Endre

Forrás: Híd, I. évf. 1934. 2 sz.