Női arcok: rejtelmesek! Férfiarcok! komolyak!
Elkuszált szerelmi szálak, szép szeszélyes gomolyag!
Ti, kik sírtok, hogyha csók kell s hogyha van csók, nem elég
–
s féltékenység borzolja fel szerelmetek ütemét:
látni fogtok itt egy embert, ki, miként hős Donkizsott,
lándzsaheggyel ront a légnek s részeg, bár bort nem ivott.
Hősszerelmes, ki a nőért egy világot nemesít;
hős bolond, ki mindent tudva, végül mindent elveszít.
Majd nevetni fogtok rajta, mert a nőt úgy őrzi ő,
mint a nyárnak lángemlékét a szomorú őszidő.
A szerelme minden, minden! – Nevetséges nézni már.
É az első csók ízében az utolsót érzi már.
Majd nevetni fogtok rajta: milyen bolond, mily szegény.
Szíve körül, amely reszket, egy örökös gyászszegély.
Nyughatatlan, mert szerelmes! Csak szerelmes, semmi más.
Donkizsottnak vihar minden szélvitorlafordulás.
Féltékenység! Szent naivság! Prófétai őrület!
Lovagok, kik öv helyett szívükben hordják tőrüket!
Féltékenység: sárga angyal, beteg virág csontmalom;
Nincs ellened, amíg nő lesz, soha semmi oltalom.
Ki szívéből tud kacagni, gyorsan hull a könnye ki.
S aki sír, azt igaz ember gúnnyal ki nem neveti.
Bús szerelmek hömpölyögnek e föld vidám völgyein
Uraim, az élet rút! – S, be szép az élet, hölgyeim!
Fényszóró 1. évf. 20. sz. (1945. december 4.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése