Ne nézz vissza szegény párom,
Túl vagyunk már hét határon
Köd előttünk, köd utánunk
Ki tudja, hogy merre járunk.
Magyar pusztán téli szél vág.
Tűzhelyünket kioltották
És fekete minden ablak.
Nézzél csillagot magadnak.
Ne nézz vissza, nézz az égre.
Nézd a jászol felett ég-e?
Hallasz-e az éjben hangot,
Szent karácsonyi harangot?
Napkeletről vagyunk útba,
Ez az út királyok útja.
Országukat elvetőké,
Szomjas csillagkeresőké.
Hallasz-e az éjben hangot,
Szent karácsonyi harangot?
Aki ezt a hangot érti,
Nem fog többé visszatérni.
Országait az nem bánja,
Tűzhelyeit tűzre hányja,
Magos égen ég a máglya:
Betlehemi csillag lángja.
Felelet 1939-ben
Nézzél vissza édes párom:
Túl vagyunk már hét határon.
Út előttünk, út mögöttünk,
Ködből, éjből napra jöttünk.
Magyar pusztán téli szél vág.
Tűzhelyünket kioltották.
Kioltották, bekaparták,
Nyomunkat is betakarták.
Földönfutók, mégse fázunk.
Egymás szívében a házunk.
Szerelmünk és hitünk telyje,
Tűzhelytelen tüzünk helye.
Tűzhelytelen, kóbor, futó,
A mi tüzünk gyújtogató.
Nézzél hátra, nézz előre
Tábortüzek tengerére.
Szikravető szíved lángot,
Tüzes tábor vet világot.
Vet az útra, melyre léptünk,
Tüzes tábor a mi népünk.
Magyar éjben téli szél vág.
Idegenek voltunk, árvák.
Azért kellett útra kelni.
Házunk hagyni, hazánk lelni.
De hazulról indultunkban
Hazafelé vagyunk útban.
Országunkból mi kivetve
Sohse voltunk eltévedve.
Gyújtogató szívek gyúltan
Kommunista hadak útján
Honfoglalni hazatérünk
Napesténkre odaérünk.
S ha utunkat megfutottuk,
Harcunkat is megharcoltuk,
Szerelmünket el nem hagytuk,
Egyhitünket megtartottuk.
Életünket majd nem szánjuk,
Ami nem volt, nem sajnáljuk,
Mert a szívünk teljes lánggal,
Együtt égett a világgal.
Fényszóró 1. évf. 23. sz. (1945. december 25.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése