Literati Madi János (?-?): A természeti cselekedetekrül

1.
Természeti munka,
Azért nagy ostoba,
Aki semmit nem nevet,
Abban is, ki mindent
Nevetéssel jelent,
Nem nagy okosság lehet;
Rendes mosolygással,
Nem csak kacagással,
Nevetés véghez mehet.

2.
Pökj, ha nyálad nehéz,
El fordully, s reá nézz,
Hogy másokra ne essen;
De gyakran pökdössni,
S a nyálat csorgatni
Esik gyűlölségessen.
Orrodat ne szíjjad,
El fordúly s kifújjad
Ne hagyd lenni terhessen.

3.
Az orrod kifúván,
Kezed légyen tisztán,
Keszkenőt kell tartanod,
Ujját köntösödnek,
Vagy pedig kesztyűdnek
Rút dolog el mázolnod,
Amit kivetettél,
Csemert ne szerezzél,
Lábbal kell eltapodnod.

4.
Ásítás, köhentés,
Orr fúrás, prüszszentés,
Bennek ez a rendtartás:
Fordítsd el fejedet,
Tedd szádra kezedet,
Ne kövesse hangozás,
Tartóztasd szoroskán,
A természet sípján,
Büdös szelet ne bocsáss.

5.
Terhét az hasadnak,
Ugy az holyagodnak,
Fél helyen kell el hagyni,
Tisztaság szerető,
Hol van olyan fertő,
Jó szemmel nem nézheti,
Vén lovat a zúgás,
Medvét a szuszogás,
Nem az embert illeti.

Literati Madi János: Gyermeki elméhez intéztetett erkölcsi rhytmusok, mellyeket némely tanuló leány-gyermekeknek kedvéért vacatiora való mulatságul írt vala - részlet

(Forrás: Gyermekversek - Csiberébi - Válogatta és az utószót írta Ambrus Judit - Unikornis Kiadó Bp. 2001.)