Literati Madi János (?-? 18.sz.): A beszédrűl

1.
Beszéded tanúlás légyen,
Vagy tanítás,
Egyéb aránt jobb hallgatsz,
Elébb meggondollyad
A szót, mint kimondjad
Mert különben megakadsz;
Vagy meg kell másolnod
Helytelen mondásod,
És rútúl benne maradsz.

2.
A szót ki kell tisztán
Mondani, s igazán,
Légyen értelmes hangja,
Csendes, halkal való,
de nem oly kiáltó,
Melly a fület bédugja,
Nemis csak suttogó,
Orrábúl dunnogó,
Hogy azt csak maga tudja.

3.
Ne szólly intés által,
Szem, fő, vagy kéz által,
Mert nyelvedet illeti,
Tisztán, röviden kell,
S emberségessen,
Kérdést tenni, s felelni;
Ne beszéllyen senki,
Mikor szól valaki,
Míg az el nem végezi.

4.
Ha disztelen dolog,
Amit kell mondanod,
Előre megkövessed
Vagy pedig mellőzd el,
Kerengő beszéddel.
Illetlenül ne ejtsed;
Hogy ami rút szépen,
Hallgathassa minden,
Aki kivánnya tüled.

Literati Madi János: Gyermeki elméhez intéztetett erkölcsi rhytmusok, mellyeket némely tanuló leány-gyermekeknek kedvéért vacatiora való mulatságul írt vala – részlet

(Forrás: Gyermekversek - Csiberébi 32-33. old. - Válogatta és az utószót írta Ambrus Judit - Unikornis Kiadó Bp. 2001.)