A poroszlói kálvinisták
Ma irigyelt halandók,
Mert leszedték a kis toronyból
A legnagyobb harangot.
Ott hirdette vagy kétszáz évig
Az Uristen kegyelmét
És a hiveket összegyüjté,
Hogy az ige beteljék.
De mi történt?Vén
presbiterek
Ujságot forgatának
S azt olvasták, hogy ágyu kéne
A magyar katonának.
„Fogytán az érc!” – igy szólt az egyik
„S a harc ég, mint pokolláng.
Nos tisztelete úr, mit gondol?
Mi is magyarok volnánk!”
„Itt a harangunk, oda adjuk!”
- A tiszteletes úr szól, -
És öreg, reszkető kezével
Megkonditja utólszor.
… Aztán elvitték s most ott bömböl
A Kárpátok tetőjén
S szavára – a bősz ellenségnek, -
Ketté nyilik az örvény.
De nem eddig van a legenda!
Mi történt Poroszlóban?
Attól a naptól a toronyban
Egy harang aranyból van.
Ki tette oda? Tudja Isten!
De igy van Poroszlóban.
… A hazaszeretet minálunk
Szintiszta aranyból van…
Forrás: Felsőbányai
Hirlap XX. évf.11. sz. 1915. május 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése