El tőlem hiu vágyak,
Cicomák egyaránt!
Miért születtem lánynak?
Ez az csak, ami bánt.
Hős, aki nem tud félni –
Mily szépen cseng e szó! –
Miért nem vagyok, férfi,
A sorban harcoló!
Ha fegyverrel és tőrrel
állnám a leshelyet,
A vörösvad ép bőrrel
Nem menekülne meg!
Üldözném, míg rá lelnék
Mikor bozótba mász’.
Be jó vón, ha lehetnék
Egy vadölő vadász!
Ha nékem lovam volna,
S kezemben kard acél:
Mikor trombita szólna,
Vágtatnék, mint a szél.
Hegyen-völgyen
repülnék
Mint isteni lovag.
Ó, én huszár
szeretnék,
Hős huszár lenni
csak!
Annak, ki kezében
tartja
A győzők seregét:
Boldogság áradatja
Önti el a szivét.
Mert neki sok bajér
jár
S győzelme
végtelen.
Ha én a német
császár
Lehetnék, istenem!
Ford.: Révai Károly
Forrás: Felsőbányai
Hirlap XX. évf. 3. sz. 1915. február 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése