I.
Hegyeink közé már hazafelé vágyom.
Nincs is több olyan hely az egész világon.
Tudom, hogy nincsen több olyan csendes fészek
Bár merre keresem, akár merre nézek.
Nincs ott oly érdekharc,mint a nagy világban,
Jó lakói között béke, boldogság van.
Szeretet galambja fészkel minden házon,
Hegyeink közé már hazafelé vágyom.
Magas hegytetőhöz közel van az ég is.
Imádkozni jobban lehet tán ott mégis
Azért vagyon ima minden hivő szájon…
Hegyeink közé már hazafelé vágyom.
S aki imádkozni tán legjobban szeret:
Szerető jó anyám haza vár engemet.
Nem váratom soká, ott leszek a nyáron…
Hegyeink közé már hazafelé vágyom.
II. Az én édes anyám
Az én édes anyám áldott egy jó lélek…
Biztató intése szelid szép szemének:
Mindig csak azt mondja, ha szegényről szó van:
„Árvával, szegénnyel osztozzunk a jóban.”
Az én édes anyám olyan buzgó lélek…
Böjtje nélkül nem mul el a szerda, a péntek
Még könyvet se olvas, hanem imádságos…
Meg is vigasztalja őt a Boldogságos.
Az én édes anyám oly szerető lélek…
Gondolatban hozzá vissza-visszatérek.
Bár régen elhangzott most is hallom szavát:
„Ne feledd el fiam, Isten mindenha lát.”
*) Az oroszok elleni küzdelemben hősi halált halt ifjú poéta
hátrahagyott verseiből.
Forrás: Felsőbányai
Hirlap XX. évf. 11. sz. 1915. május 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése