Kit látogasson e meleg dal,
Mely most szivemből felrepül?
Egy lelkes nőt, ki távol innen
magánosan, mély gyászban ül.
Szállj el dalom,
repkedd körül
A hongi halvány
özvegyét,
És súgd fülébe
meghitten:
A hon forró
üdvözletét!
Kérdezd: mikor jön
vissza ismét,
Szálló sötét
hajfürtivel,
Onnan, hol búját
pásztorkürtök
Hangzása szenderíti
el?...
Mondd: ha ismét
honába kel,
Sok sziv, mely érte
kesereg.
Azt véli majd:a
szálló fürtök
Tavaszhozó
fecskesereg!
Forrás: Szikszói enyhlapok 1853. Pest, 1853.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése