Megzendül a lant: szent dal húrjain
Dicsérni Isten fényes angyalát,
Kit Ő kegyében mellénk őrül ád
A földi pálya vészes útain.
E hű vezérünk védő karjain
Életcsatánkat bizton küzdjük át:
Hiven követve intő szózatát,
S nem csüggve a föld bálványszobrain.
Dicsérjük őt, az Ég fényes követjét,
Buzgó imában, dalban, szüntelen,
Vándorlatunkban hogy velünk legyen.
S ha ránk bocsátja a sír hosszú éjét:
Lelkünk vezesse a mennyegbe fel,
Vigadni véglen Isten szentivel!
Forrás: Őszi lombok II. 1857.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése