fáradt
kezét térdéről csüngeti
a földnek
munkása. Parton ül.
Nehéz
szerszámait maga mellé tette.
Jó a
szellőben ülni: lucskos inge kihűl.
S reá se
gyújt, nem kell a füst,
többet ér
az ábránd.
Körülötte
tikkadt mező hallgat:
ellopták
az égről a szivárványt.
Forrás: Új
Magyarország 1. évf. 1. sz. (1956. november 2.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése