Háború
volt mindig éltem
Legszebb
gondolatja,
Háború,
hol vérét a szív
Szabadságért
ontja!
Egy
szentség van a világon,
Melyért
fegyverünkkel
Sírunkat
megásni méltó,
Melyért
vérzenünk kell:
Ez a
szentség a szabadság!
Örültek
valának
Mindazok,
kik más egyébért
Éltet
áldozának.
Békét,
békét a világnak,
De ne zsarnok
kénytől.
Békét
csupán a szabadság
Fölszentelt
kezéből.
Majd ha
így lesz a világon
Általános
béke,
Vessük
akkor fegyverünket
Tenger
fenekére.
De míg így
nincs:
Addig
fegyvert,
Fegyvert
mindhalálig!
Tartson
bár a háború
Az ítélet
napjáig.
*
Petőfi Sándor költészete magyar program. Mindig is az
marad. Mi sem választhattunk mást „A Kenyér” élére. A magyar sors most még
nagyobb súllyal nehezedik reánk, millió testvérünk idegen országokban hordja a
terhét az idegen hatalmak uralkodásának és elnyomásának. Petőfi lázadozását
akkor az osztrák-német kapzsiság váltotta ki a császárság ellen és azok ellen a
magyar vezetők ellen, akik az osztrák jármot elfogadták. Petőfi a rongyolódó és
pusztuló magyar nép költője volt és a legnagyobb emberi eszmény. a nemzeti
eszme, a szülőföldszeretete,meg nem alkuvó harcosa. Költészete a kornak a
szelleméből fakad, amelyet Kossuth Lajos testesített meg és az 1848/49-i magyar
szabadságharc írt be örök időkre a történelem könyvébe és minden magyar ember szívébe.
Forrás: A Kenyér – Népi folyóirat I. évf. (1937) 1.
sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése