Petőfi Sándor: Háború volt…

Háború volt mindig éltem

Legszebb gondolatja,

Háború, hol vérét a szív

Szabadságért ontja!

Egy szentség van a világon,

Melyért fegyverünkkel

Sírunkat megásni méltó,

Melyért vérzenünk kell:

Ez a szentség a szabadság!

Örültek valának

Mindazok, kik más egyébért

Éltet áldozának.

Békét, békét a világnak,

De ne zsarnok  kénytől.

Békét csupán a szabadság

Fölszentelt kezéből.

Majd ha így lesz a világon

Általános béke,

Vessük akkor fegyverünket

Tenger fenekére.

De míg így nincs:

Addig fegyvert,

Fegyvert mindhalálig!

Tartson bár a háború

Az ítélet napjáig.

*

Petőfi Sándor költészete magyar program. Mindig is az marad. Mi sem választhattunk mást „A Kenyér” élére. A magyar sors most még nagyobb súllyal nehezedik reánk, millió testvérünk idegen országokban hordja a terhét az idegen hatalmak uralkodásának és elnyomásának. Petőfi lázadozását akkor az osztrák-német kapzsiság váltotta ki a császárság ellen és azok ellen a magyar vezetők ellen, akik az osztrák jármot elfogadták. Petőfi a rongyolódó és pusztuló magyar nép költője volt és a legnagyobb emberi eszmény. a nemzeti eszme, a szülőföldszeretete,meg nem alkuvó harcosa. Költészete a kornak a szelleméből fakad, amelyet Kossuth Lajos testesített meg és az 1848/49-i magyar szabadságharc írt be örök időkre a történelem könyvébe és minden magyar ember szívébe.

Forrás: A Kenyér – Népi folyóirat I. évf. (1937) 1. sz.