Petőfi Sándor: Magyar vagyok

Magyar vagyok. Legszebb ország hazám

Az öt világrész nagy területén

Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,

Ahány a szépség a gazdag kebelén

Van rajta bérc, amely tekintetet vét

A Kaspi-tenger habjain is túl

És rónasága, mintha a föld végét

Keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok. Természetem komoly,

Mint hegedűink első hangjai.

Ajkamra fel-felröppen a mosoly

De nevetésem ritkán hallani

Ha az öröm legjobban festi képem:

Magas kedvemben sírva fakadok;

De arcom víg a bánat idejében,

Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át

A multnak tengerén, ahol szemem

Egekbe nyuló kősziklákat lát,

Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.

Európa színpadán mi is játszottunk

S mienk nem volt a legkisebb szerep

Úgy rettegé a föld kirántott kardunk,

Mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?

Holt dicsőség halvány kísértete;

Föl-föltűnik s lebúvik nagy hamar

- Ha vert az óra – odva mélyibe.

Hogy hallgatunk! a második szomszédig

Alig hogy küldjük életünk neszét

S saját testvérink, kik reánk készítik

A gyász, a gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,

Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!

Itt minálunk nem is hajnallik még,

Holott máshol már a nap úgy ragyog,

De semmi kincsért s hírért a világon

El nem hagynám én szülőföldemet,

Mert szeretem, hőn szeretem, imádom,

Gyalázatában is nemzetemet!

*

Petőfi Sándor költészete magyar program. Mindig is az marad. Mi sem választhattunk mást „A Kenyér” élére. A magyar sors most még nagyobb súllyal nehezedik reánk, millió testvérünk idegen országokban hordja a terhét az idegen hatalmak uralkodásának és elnyomásának. Petőfi lázadozását akkor az osztrák-német kapzsiság váltotta ki a császárság ellen és azok ellen a magyar vezetők ellen, akik az osztrák jármot elfogadták. Petőfi a rongyolódó és pusztuló magyar nép költője volt és a legnagyobb emberi eszmény. a nemzeti eszme, a szülőföldszeretete,meg nem alkuvó harcosa. Költészete a kornak a szelleméből fakad, amelyet Kossuth Lajos testesített meg és az 1848/49-i magyar szabadságharc írt be örök időkre a történelem könyvébe és minden magyar ember szívébe.

Forrás: A Kenyér – Népi folyóirat I. évf. (1937) 1. sz.