Gellért Oszkár: Fogócska

Óh ha most, mialatt a trillázó rigót

Hallgatod s füled kagylóján kikandikál a lélek -

Már késő. Már visszahúzódott

Fülkéje zugába kacéran a lélek.

Óh ha most, mialatt orrodhoz emelsz egy rezedaágat

S táguló cimpád mögött ott imbolyog újra a lélek -

Már késő. Megorrolt rám s már rejtekébe

Durcásan vissza is menekült a lélek.

Óh ha most, mialatt szemed egy futó felhő képe után néz

És ablakában tovasuhan kis szemtelen mosollyal a lélek -

Már késő. Már rezzen a pillafüggöny

S szobája pupilla-mélyén eltűnik újra a lélek.

Óh ha most, mialatt felém is fordulsz végre-végre,

Két széthasadt ajkkal, s fogsorod bástyáján

Kikönyököl kíváncsin a lélek -

Már késő. Óh mert csínytevőn csak fogócskát játszott a lélek!

S elnémul a trilla s a futó felhőt felissza a nap

S a rezedaág kihullva a kezedből lenn fekszik a porban

Mialatt fejed mellemre csuklik -

S búvóhelyére oson ijedten s elszenderül a lélek.