2015. szept. 12.

Gellért Oszkár: Fogócska



Óh ha most, mialatt a trillázó rigót
Hallgatod s füled kagylóján kikandikál a lélek -
Már késő. Már visszahúzódott
Fülkéje zugába kacéran a lélek.

Óh ha most, mialatt orrodhoz emelsz egy rezedaágat
S táguló cimpád mögött ott imbolyog újra a lélek -
Már késő. Megorrolt rám s már rejtekébe
Durcásan vissza is menekült a lélek.

Óh ha most, mialatt szemed egy futó felhő képe után néz
És ablakában tovasuhan kis szemtelen mosollyal a lélek -
Már késő. Már rezzen a pillafüggöny
S szobája pupilla-mélyén eltűnik újra a lélek.

Óh ha most, mialatt felém is fordulsz végre-végre,
Két széthasadt ajkkal, s fogsorod bástyáján
Kikönyököl kíváncsin a lélek -
Már késő. Óh mert csínytevőn csak fogócskát játszott a lélek!

S elnémul a trilla s a futó felhőt felissza a nap
S a rezedaág kihullva a kezedből lenn fekszik a porban
Mialatt fejed mellemre csuklik -
S búvóhelyére oson ijedten s elszenderül a lélek.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése