Most
lehunyom hirtelen a szememet.
S
ezüstszín tested halmain
Rózsállva
remeg két bimbó.
Ereszkednek
fekete fátyolok.
Már
elragadott Zeüsz.
Felémfordulva
ülsz bika-hátán,
Rohan
veled s távolod egyre nő.
Alakod
is lassan elfeketül.
Csak
az a két pont, parázna parázs,
És
egyedül a vak setétben:
Piros
lámpásai egy tovaszáguldó vonatnak.
Ezüstszín
emléked még ejt s emel, még ejt s emel.
Aztán
feneketlen mélybe robog.
De
lobog tovább lobosodva a mell
Két
pupilla-pokla
Az
éjszaka dagadó feketebika-tömkelegében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése