Valami igric volt az ősöm
A nagy keleti pusztaságon,
Valami kóbor szabad igric,
Ki élt nótázón, napimádón; -
Valami igric volt az ősöm.
A nagy keleti pusztaságnak
Mélázó lelke lelkemben él még,
Messzeségbe csapongó lelke,
Ragyogó dele bennem ég még
A nagy keleti pusztaságnak.
Az én bús vándordaru lelkem
Itthagyja gyakran gyásza őszét,
Kószál betaposott síroknál
És elsiratja szilaj ősét
Az én bús vándordaru lelkem!...
Ha kondul majd ama nagy óra,
keletre néz turáni arcom,
S valami ősi melódiával,
Pogány nótával csak elalszom,
Ha kondul majd ama nagy óra.
Forrás: A Hét 1906., XVII. évf.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése