2014. nov. 29.

Dutka Ákos: Magyar elégia



Fűzesek meddő szépsége nevelt,
Töretlen partok fövenye termett...
Nincs egyebem, - csak a földem adott
Átkul egy kósza pusztai lelket.

Sorsom, az átkom: a fűzesi föld, -
A bozótok csöndes szűzi magánya
Szólal meg olykor lelkemen át
Egy-egy bánatos új melódiába.

Mindent... mindent a földem adott,
A hárfa kezemben vén szederinda,
Fűzesek szomorú lelke dalol
Az én friss szavu pogány dalaimba'.

Fűzesek meddő szépsége: Te szent...
Töretlen part fövenye: Te áldott...
Nincs egyebem, mit a föld adott. -
Életem, kincsem e bús magyar átok...

Forrás: A Hét 1907., XVIII. évf.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése