Kilencedik születésnapján édesapjának írom
14 augusztus... a csillagok
Hullani akkor indultak az égről...
Béke egéből árva bukó-csillag:
Akkor indult egy ifjú katona
Millió mással a végzet elé.
De Jofka fogta az ő végzetét.
A hullani indult ifjú katona
Háta mögött aranyló délibábok,
Első lángolás, - első csalódások...
Álom-magok, - de nem nőtt csoda-fájok.
Mert Jofka várt a messze Ázsiában,
Vladivosztokban, vérben, pusztulásban,
hogy ott üsse fel kis virág-fejét
A vörös csillag-hullás közepén:
Oroszba oltott halk magyar remény.
(Forrás: Erdélyi Helikon 1930.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése