Balla László: Édesanya

Édesanya
Ez nem is szó,

hanem valami csodálatos zene

Ha kimondom: szájam tán
Nem is mozog, mintha valami idebent.
Magától zengene,
Mintha kis harang lennék.
„Édesanyám!˝

Édesanya
Arcának, ruhájának nincs színe
az egész valami
meleg fény, sugárzás.
Kis , seszínű szürke kötényt köt,
S csak úgy áradnak belőle a színek:
Gyönyörű pirosak, sárgák.
Ha belép, én is fénnyé bomlom,
Sugárzom – ma már:
Ezredszer talán,
„ Édesanyám!”

Édesanya –
A szeme, a szeme!

Nem is a szem – nekem maga a nap.
A nap, amelynek éltető sugárkái
minden pillanatban rám hullanak.
Sugarak,
Melyektől piroslok-növök,
Mint künn a kertben,
A hónapos retek.
Sugár,
Mely értem követ fúrna át,
Acélt törne,
Ha bajban lennék,
De lágyan rezdül fölöttem,
Ha nevetek.