Horatius: Augusztushoz

Már elég hóval ’s iszonyú jegekkel

Vert atyánk, szentelt helyeinkre csapván

Lángoló kézzel remegésbe hozták

Mennykövi Rómát.

Nemzetek féltek, ne kerülne viszsza

Olly üdő, mellyről panaszolkodott volt

Pirrha, hogy Proteus felüzé hegyekre

Vízi gulyáját,

A’ magas szilfák tetein, galambok

Megszokott székén, halak is lebegtek,

A’ dagadt tenger közepébe félénk

Dámvadok usztak.

Láttuk, Etrusról mi erővel indult

Sárga Tibrisnek vize, Vesta’ pompás

Templomit ’s fő épületit királynak

Földre terítni;

Mert, midőn boszszút siet állni kedves

Iliájának panaszára, balra

Tér ’s kiönt, a’ mit maga Juppiter sem

Tarta helyesnek.

Hogy vasát kapván köszörülte Róma,

Mellyel a’ Persák’ feje hullna méltán,

Csak kevés ifjú, az atyák bünéért,

Hallani fogja.

Mellyik Istennek könyörögjön a’ nép,

Hogy hazánk dőlő falain segítsen?
Millyetén szókkal szüzeink mehetnek

Vesta füléhez?

Kit, hogy a’ vétket letöröllye, küld el

Juppiter? Kérünk, valahára fényes

Válladat födvén köd alatt Apollo

Jer, vagy akár, te

Víg mosolygású Venus, a’ ki mellett

Tréfa jár ’s szárnyas Szerelem, vagy inkább

Elhagyott néped ’s onokáid édes

Attya, te nézsz ránk

Ah! ezen játék neked is soká tart,

Kit gyönyörködtet sisak és kiáltás,

’S a’ gyalog Marsus feszes arcza küzdő

Társa szemére.

Vagy te Májának fia most közöttünk

Jársz-e, változván fiatal személyre,

És akarsz Caezár megölői ellen

Boszszura kelni.

Viszsza későn térj az egekbe, kérünk;

Rómulus népét, noha vétkeinket

Gyűlölöd, lássad vigan: el ne szárnyally

Tőle sokáig.

itt örülly fényes diadalmaidnak,

Attya légy itt és fejedelme népnek:

’S a’ kevély Médus csavarogni, Caezár,

Nem fog előtted.

(Ford.: Virág Benedek)

(Forrás: Q.F. Horátius’ Ódái – Öt könyv – Ford.: Virág Benedek – Budán a’ Magyar Királyi Universitás’ betűivel 1824.)