2012. máj. 4.

Horatius: Augusztushoz



Már elég hóval ’s iszonyú jegekkel
Vert atyánk, szentelt helyeinkre csapván
Lángoló kézzel remegésbe hozták
Mennykövi Rómát.
Nemzetek féltek, ne kerülne viszsza
Olly üdő, mellyről panaszolkodott volt
Pirrha, hogy Proteus felüzé hegyekre
Vízi gulyáját,
A’ magas szilfák tetein, galambok
Megszokott székén, halak is lebegtek,
A’ dagadt tenger közepébe félénk
Dámvadok usztak.
Láttuk, Etrusról mi erővel indult
Sárga Tibrisnek vize, Vesta’ pompás
Templomit ’s fő épületit királynak
Földre terítni;
Mert, midőn boszszút siet állni kedves
Iliájának panaszára, balra
Tér ’s kiönt, a’ mit maga Juppiter sem
Tarta helyesnek.
Hogy vasát kapván köszörülte Róma,
Mellyel a’ Persák’ feje hullna méltán,
Csak kevés ifjú, az atyák bünéért,
Hallani fogja.
Mellyik Istennek könyörögjön a’ nép,
Hogy hazánk dőlő falain segítsen?
Millyetén szókkal szüzeink mehetnek
Vesta füléhez?
Kit, hogy a’ vétket letöröllye, küld el
Juppiter? Kérünk, valahára fényes
Válladat födvén köd alatt Apollo
Jer, vagy akár, te
Víg mosolygású Venus, a’ ki mellett
Tréfa jár ’s szárnyas Szerelem, vagy inkább
Elhagyott néped ’s onokáid édes
Attya, te nézsz ránk
Ah! ezen játék neked is soká tart,
Kit gyönyörködtet sisak és kiáltás,
’S a’ gyalog Marsus feszes arcza küzdő
Társa szemére.
Vagy te Májának fia most közöttünk
Jársz-e, változván fiatal személyre,
És akarsz Caezár megölői ellen
Boszszura kelni.
Viszsza későn térj az egekbe, kérünk;
Rómulus népét, noha vétkeinket
Gyűlölöd, lássad vigan: el ne szárnyally
Tőle sokáig.
itt örülly fényes diadalmaidnak,
Attya légy itt és fejedelme népnek:
’S a’ kevély Médus csavarogni, Caezár,
Nem fog előtted.

(Ford.: Virág Benedek)
(Forrás: Q.F. Horátius’ Ódái – Öt könyv – Ford.: Virág Benedek – Budán a’ Magyar Királyi Universitás’ betűivel 1824.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése