(A kép forrása: www.galeriaquadro.ro - Nagy Imre 1912-1987)
A gyermek ébred. Egy szót a világ
Minden kincséért ki nem ejtene;
Mit a szobában földerengni lát,
Csak issza némán tágra nyílt szeme.
Két székre téve szép kis tekenő,
Frissen szitált liszt tölti félig azt,
Teknő előtt egy édes arcú nő,
Az édes anyja. Kalácsot dagaszt.
Az arca, hószín liszttől hamvasan,
Mint ért barack, oly finom és puha,
Dús haja kontyra kötve gondosan,
Fehér karján feltűrve a ruha.
Egy sápadt gyertya ég az asztalon,
De a kelő nap már bemosolyog,
S a kettős fénytől a fehér falon
Világoskék nagy árnyék imbolyog.
(Forrás: Napkelet 4. évf., 1926. 9. sz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése