(Verlag V. C. Mayer. München)
Külföldi író magyar tárgyú regénye. Bennünket nem az író képességei érdekelnek, hiszen erről valószínűleg beszélnek honfitársai is éppen eleget, hanem az a kép, amit rólunk fest. Egy vadászlap kiadásában jelent meg a regény, tehát nem lepődünk meg, hogy a természet szépségeinek lelkes bámulóját és a kisebb-nagyobb vadászkalandok hű ecsetelőjét ismerjük meg az íróban. Másodsorban végigvonul a regényen egy szerelmi történet is, amely az író és egy roppant kedves magyar földbirtokos leány, Sárika közt szövődik. Harmadsorban aztán jön a couleur locale, a magyar szokások és a magyar táj rajza.
Ami a szerelmet illet, az a benyomásunk, hogy az író nem azt írta meg, ami megtörtént, hanem amit szeretett volna, hogy megtörténjék. Ezért Sárika egy kicsit Mariandl és Gretchen lett, aki roppant szentimentális, szereti a holdvilágot és roppant fennkölt lelke van, s ami a fő: igazán kedves az íróval szemben. Ez a szimpatikus jellemvonás még jobban kidomborodik, ha meggondoljuk, hogy vagyonos és fekete lelkű kérőjével milyen kurtán elbánik, mert szívében a német lovag képe ragyog.
Szerepel a regényben még egy sokat káromkodó őrmester és egy félbolond cigány, aki csodaszépen hegedül, a szerzőt egy legendás hírű szarvas nyomára vezeti, amelyet szimpatikus német ismerősünk el is ejt. Sárikánál is segíti hősünket és a titokzatos elemet képviseli, ami tudvalevőleg nélkülözhetetlen kelléke minden jól nevelt regénynek.
Ami a magyar szokásokat illeti, mindent megtalálhatunk, amit pár évtizeden keresztül olyan sikeresen exportáltunk. Bizony fenegyerekek a magyarok, duhajul mulatnak, borzasztóan tudnak gyűlölni és általában úgy viselkednek, hogy az objektív külföldi szemlélőnek igen sokszor eszébe juttatják a végtelen ázsiai pusztát, a népvándorlást és sok más érdekes dolgot. Sammereyer azonban jó vadászember, neki tetszik az ilyesmi, keresi az egzotikumot és talál is bőven.
Fábián István
(Forrás: Napkelet 10. évf., 1932. 1. sz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése