Fehér gyolcson merev derékkal,
akár egy buddha szent,
nézem a szürkület kilenc ujját,
amint a szögletes plafónt kisérti.
Csak rossz szemem szaladgál végig
a négy vonal négy szögletén,
amíg lefut a karcsú székig,
melyen ruhám pihen.
A jobb szemem pillám alatt ragyog.
Egy szebb világra váratom.
S ha jő a Nap, akárcsak Buddha,
szememnek szőrét szétnyitom.
A két szememmel nézem azt!
(Forrás: Takáts Gyula: Vulkánok, fügefák Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése