Éva tövis volt, Mária Te rózsa
Sorsunk árva ágán
Fehéren, pirosan mosolyogsz le róla.
Hófehér csoda volt drága szüzességed,
És az angyalszóra
Titokzatos tűzpír borított el Téged.
Liliomtestedből rózsa piros lángja
Csapott ki Szívednek,
Ó, örök Szeretet, legkedvesebb Lánya!
Csatakos utakon hófehér a lépted,
De kígyót taposva
Homlokod haragos drága pírban égett.
Rólad hófehér fény száll az angyalokra,
S gyógyító meleg pír
Bűnösre, betegre, szegényre hajolva.
Ha fehér nem volnál, kék az ég sem lenne,
Ha piros nem volnál,
Csillagos nem lenne az ég végtelenje.
Éva bús tövis volt, Mária Te rózsa.
Temiattad néz ránk
Ősi mosolyával sorsunk Alkotója.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése