Ne félj,
a csillagok rendetlenségéből
nevünk senki nem betűzi ki,
és ne haragudj a füvek miatt,
melyek az őszbe hajlanak,
és ne haragudj a hegyek miatt,
melyek az égbe botlanak,
és ne haragudj a tárt időre,
mely nélkülünk futott előre,
és ne haragudj a bánatomra,
mely neved fölírta ablakomra,
sorsom úgyis feléd halad,
csöndben magamban hordalak.
Az utcán mész előttem lassan
sétáim álmára tapadtan,
s a fekvős esti készülésben,
szerelmes Krisztus a sötétben,
falra szöget a képzelet.
Én nem lennék „én” nélküled.
Forrás: Életünk – Irodalmi és művészeti antológia 1964. I. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése