M e g é r k e z e m
A rezgő villódzás a hűvöskék vízen
nem ejt meg – könnyűsége idegen.
Pára lebeg a hegytetők alatt,
tudom, felszívja szépségét a nap.
Gyönyörű tó! Íme megérkezem
s várom, hogy ragyogásod áttör szívemen,
hol súlyosan tesped úttalan nád fölött
a nyirkos, rideg novemberi köd.
Megvadult fényű nyár! Öntsd reám sugarad!
Szomjas szemem szépségedre tapad.
F é n n y e l t e l i
A fütyölés, a csivogás
álmomban belezengett
s oly könnyű lett, új útra kelt,
szállt opálos egeknek.
Ma fénnyel telt reggelem,
kimosdatott az álom,
s a dalt, füttyöst dús lombú fák
árnyában megtalálom.
Forrás: Életünk – Irodalmi és művészeti antológia 1964. I. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése