A téli éjek ormán
vártam e márciust.
Ott láttam már a fényben,
mely tovalopódzott a réteken
és a februári fák fölött megállt.
Az áprilisról álmodom tovább
most a hosszú téli ájulás után,
a virágragyúló mezőkön átrepülnék,
átszelve, mint tengert, az éjszakákat,
a fehér virágok kibomló nyarát.
A tavasz
más évszak, mint a többi.
Az maga a zsibongó derű, a fiatalság.
A tavasz én vagyok, mert minden porcikámban
lángragyúlt s tüzes varázzsal ég a május. –
Bár ma még
az éjek ormán
csupán a szél lobog.
Forrás: Életünk – Irodalmi és művészeti antológia 1964. I. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése