Fiú.
Mért mondád jó apám
Anyámnak,
Hogy a „tegnap” tükre
a „ma”nak?
Atya.
Nem de? a tükörben
Meglátod,
Ha mocsok érinté
Kis arczod?
Fiú.
Igen! a tükörben
Meglátom,
Ha hogy elpiszkolám
Az arczom.
De azt nem hallottam
Sohase,
Hogy péntek, szombatnak
Tüköre.
Atya.
A lélek tükre az
Kis fiam,
Megmagyarázom, de
Figyelj rám!
*
Ha tükörben nézed
Testedet,
Meglátod azt, de nem
Lelkedet.
*
Jó voltál-t tegnap?
Ma nézz-be
Tegnapi tetteid
Tükrébe.
*
És igy tudni nagyon
Ohajtnám,
Jó vóltál-e tegnap
Kis Bélám?
Fiú.
Honnan tudjam én azt
Jó apám:
Volt-e panasz, vagy nem,
Tegnap-rám?
Atya.
Megsimogatta-e
Arczodat
Tanitód, ha végzéd
Dolgodat?
Kis húgod, ha vele
Künn játszál
Vig volt? s szánt ha tőle
Távozál?
Kebléhez szoritott
Jó mamád
Ha mondál neki „jó
„Éjszakát?”
A haragos Bandi
Szánt téged,
Midőn tegnap lábad
Megsértéd?
A szomszéd kutyája
Csóválta
Farkát, midőn Bélát
Meglátta?
Ha hogy „igent” mondhatsz,
Úgy nem volt
Tegnap lelked arczán
Semmi folt.
Fiú.
Szépen czirógatá
Arczomat
Bácsim, midőn végzém
Dolgomat.
Örült húgom, vele
Ha játszám;
Bús volt, midőn tőle
Távozám.
Nyájasan megölelt
Ha mondám:
„Aludjál csöndesen
Jó anyám!”
Komoly arczú Bandi
Szánt engem,
Mikor lábamat meg –
Sértettem.
A Duncsi is, mikor
Megláta,
Farkát már távolban
Csóválta.
Atya.
Most látom kis fiam
Hogy a kép
- Melly lelkednek arcza, -
Tiszta, szép.
Ezen, atyád szive
Örvendez.
Jer! hadd szoritsalak
Keblemhez!
Forrás: Szünórák, mellyeket különböző korú gyermekek
mulatságaúl szerzett Károlyi István. Pesten, 1845. Nyomatott Trattner-Károlyi
betűivel. Úri útcza 453.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése