1.
E. Volnék én csak katona,
Nem járnék gyalog soha,
Kurta-farkú paripán
Ugratnék – át a Tiszán.
Hadba ugyan nem mennék,
Mert lábamat ellőnék.
2.
M. Volnék csak én katona,
Nem járnék lovon soha;
Mert a ló rúg, le is vet,
Mi elvenné kedvemet.
De a hadba elmennék,
Ha ütnének? szaladnék!
3.
H. Volnék csak én katona,
Nem tudakoznám soha:
Gyalog-e vagy lóháton
Jobb segítnem hazámon?
Ki is állnám a harczot,
S nem vallanék kudarczot.
Forrás: Szünórák, mellyeket különböző korú gyermekek
mulatságaúl szerzett Károlyi István. Pesten, 1845. Nyomatott Trattner-Károlyi
betűivel. Úri útcza 453.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése