Magasban születtem a völgy ölén,
Lágy fuvalom rengette bölcsőmet:
Szép virágpárnán szenderegtem én
Míg jó anyám fölnevelt engemet.
Hogy jól aludjam, kis bölcsőm fölett
Csalogány zengett édes éneket.
Felnöttem, de, hogy el ne puhuljak,
Mint sok irósvaj száju nemzedék:
Eltüntek a gyöngéd virágpárnák
S helyettök durva csontruhát nyerék.
Egy orkán anyámtól elszakaszta
S kegyetlenül a földre lesujta.
Meghaltam. A hűs föld sirommá lőn,
Koporsómmá durva darócz ruhám;
De a természet velem csudát tőn,
S a halálzárt testemről lerázám,
Új éltet nyerék! s mi több, a remény
Zöldjében hegyen völgyön diszlem én.
Forrás: Szünórák, mellyeket különböző korú gyermekek
mulatságaúl szerzett Károlyi István. Pesten, 1845. Nyomatott Trattner-Károlyi
betűivel. Úri útcza 453.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése