2016. febr. 17.

Ebeczky Béla: Sír előtt




- Feleletül Vajda Jánosnak –

Köszöntelek, szomszédos életemnek
Innenső kis mezsgyéje: sírgödör!
A gondolat, hogy nemsokára benned
Fogok álmot álmodni, nem gyötör.

Mi a halál? Bomlása az egyénnek,
De örök életünknek sohase’!
Szerepcsere. Ki hinné, hogy a létnek
A halál legyen éppen fűszere?

És mi a sír? Titkos, kis öltözője
A nyűtt anyagnak, mely pihenni tér,
Hogy ébredéskor, friss ruhába fűzve,
Szeressen, éljen, haljon semmiér’!

Ó, árva mester, kinek itt e földön,
„Vesszőfutás” volt egész életed;
Minek fordulsz irtózva el a rögtől,
Mely új alakban fogan tégedet?

Ki tudja, milyen lesz szülő jövendőd?
Tán szebb, nemesbé válsz mint azelőtt;
Tán piros rózsa serked a szívedből,
És színarannyá tömörül velőd!

Forrás: A Hét - 1. évf. 4. sz. Bp., 1890. jan.26.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése