- Feleletül Vajda Jánosnak –
Köszöntelek, szomszédos életemnek
Innenső kis mezsgyéje: sírgödör!
A gondolat, hogy nemsokára benned
Fogok álmot álmodni, nem gyötör.
Mi a halál? Bomlása az egyénnek,
De örök életünknek sohase’!
Szerepcsere. Ki hinné, hogy a létnek
A halál legyen éppen fűszere?
És mi a sír? Titkos, kis öltözője
A nyűtt anyagnak, mely pihenni tér,
Hogy ébredéskor, friss ruhába fűzve,
Szeressen, éljen, haljon semmiér’!
Ó, árva mester, kinek itt e földön,
„Vesszőfutás” volt egész életed;
Minek fordulsz irtózva el a rögtől,
Mely új alakban fogan tégedet?
Ki tudja, milyen lesz szülő jövendőd?
Tán szebb, nemesbé válsz mint azelőtt;
Tán piros rózsa serked a szívedből,
És színarannyá tömörül velőd!
Forrás: A Hét - 1. évf. 4. sz. Bp., 1890. jan.26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése