Álom csak ma már:
szép volt, ó be szép!
Nem érti - be kár! -
ezt a mai nép:
hol kis templom állt,
szőlő levele
házikók falát
futotta tele.
Aztán meg midőn
cefre illatát
hozta őszidőn
szellő kerten át!
Harsány szüretek
vidám dala költ:
nem bérháztelek
volt még ez a föld.
Ma - kősivatag,
egy a sok között
sok jó régi szag
kijjebb költözött;
itt-ott küld a hegy
már csak borszagot,
míg a nap lemegy,
sütve ablakot.
Itt-ott függ csupán
portán zöld bokor,
hol még telt kupán
hívogat a bor;
s szinte visszatér
minden régi jó,
ha füledbe ér
harmonikaszó.
(Ford.: Kemény Ferenc)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése