Cseh muzsikus, Csermák hegedül,
S a ki hallja, fölgyul, fölhevül.
Gyönyörü is minden nótája.
Maga huzza, maga csinálja.
Csak neki nem tetszik magának,
Mintha dalán átkok volnának,
Érzi, hogy nincs abban valami…
Az, a mihez ugy ért Bihari!
S tudja mi az oka mindannak…
,Oh mért nem születtem magyarnak!’
S szive nyugodalma megtörve…
Tort is ülnek immár fölötte:
Iszszák piros vérét a vágyak,
S a muzsikus egyre halványabb.
Nótája is mindig keserübb,
De lelkén ez is csak sebet üt;
Nem ezt a bút, más bút kivánna
Bele adni ő a nótába,
Mitől a húrok is szakadnak…
,Oh miért nem születtem magyarnak!’
S ki akar fogni a vágyakon:
Telik, és ürül a billikom,
Ha ők isznak, ő is iszik most,
Hiszen a bor is vér… olly piros!
Ott ül a korcsmákban reggelig –
Elitta már régen mindenit…
De van neki még egy kalapja,
A csaplárnak ezt is od’adja,
S aztán eltör minden poharat….
,Oh mért nem születtem magyarnak!’
Kalap nélkül, szépen egy ingben
Jár az ország hossza-széltiben –
Lakása a csárdák… a holott
A konyhákon mindig kormot lop,
S beirja a csárdák falait…
„Vajjon mit irt ez a bolond itt?!”
S ott, hol nem hullott le a vakolat,
Látják később a bús dalokat
Mik egy őrült szivből fakadnak….
,Oh mért nem születtem magyarnak!’
Egyszer a gubaczi csárdában
Három mulatozó betyár van –
Sir a magyar nóta… szól a tus,
Csak hallgatja a cseh muzsikus…
S egyszerre egy czigányt mellbe üt,
Veszi tőle el a hegedűt –
És ollyan nótát húz, mint soha,
Haló hattyu volt a muzsika…
Aztán hegedűjét levágja,
Maga is elesik utána –
Emlékitől szive megszakad…
Oh mért nem születtem magyarnak!
(Forrás: Vasárnapi Ujság 1. évf. 36.sz.
(1854.nov.5.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése