Boross M.: János gazda

(A korabeli helyesírás meghagyásával!)

Forrás: www.axioart.com

Vasárnap délután volt. Vígan szólt a zene a helység korcsmájában, fél falu oda sereglett, ugyancsak járták a győriest, mert az az átkozott Jani Ferkó úgy talp alá tudja húzni. János gazda a háza előtt üldögélt egy kis gyalog széken, s hátát az ágasnak vetve olly figyelemmel olvasott, hogyha ágyút sütnek is el füle mellett, még sem pillant föl. Egy nagy zöld tábláskönyv a kezében, nagyon szeretheti a mi benne van, mert szomszéda Bagai Mihály másodszor kivánt neki jó estét, még sem mondott egy szives fogadj Istent.

Adjon Isten jó estét harmadszor is! – kiáltá Bagai Mihály. – János bácsinak trombitával kell fülébe köszönni. Talán valami szép dallos könyv, vagy valamelly szép istoria az a mit olvas, hogy úgy bele merült? – tevé hozzá kiváncsian.

– A dal, és szép történetes könyv is jó hébehóban, mert felderiti a lelket, képezi a szivet s nemesit s erkölcsöt: de a mit én most olvasok, sokkal feljül áll amazokon, különösen hasznos voltánál fogva, mert annak tudása nélkül a mi e könyvben foglaltatik, nem eszünk becsületes kenyeret, és nem lesz tisztességes ruhánk. – felelé János gazda.

– Dejszen könyvből nem sütünk kenyeret, s nem csináltatunk felöltőt – mondá Bagai Mihály. – Jobb bizony, ha eljön kegyelmed is a csapszékbe, s iszunk egy kancsó bort, hiszen a ki egész héten izzad, megérdemel egy korty bort.

– Az is igaz! én is magamhoz vettem már a részemet, de itthon, mert igy olcsóbbért jobbat iszom – mondá János, gazda, – s a mellett józan fővel mulatok is, ebből a jó könyvből.

– Mi légyen hát az a jó könyv, a miből annyi szép dolgot lehetne tanulni? –

– Ennek a neve „Falusi Gazda” mellyet Pesten Fényes Elek uram és több tudós irnak, a kik értenek a gazdálkodáshoz, s jegyző urunk meghozatta, mert csupa ajándék olly olcsóság.

– Ugyan hogy vesztegetik, ha már olly szörnyü olcsó? – kérdé Bagai Mihály kiváncsian, azt gondolván hogy egy iczczebor árú lesz az egész könyv.

– Két forint harmincz krajczár ezüst pénzben. – felelé János gazda.

– Hjuh! méreg drága az, ki győzne arra keresni! –

– Igen ám! de évenként nyolcz illyen füzetet kap az ember azért a potom pénzért, – biztatá János gazda szomszédját.

– Még akkor is sok, szegény ember nem győz annyit keresni.

– Mennyit iszol meg öcsém! ha most a korcsmába mégy? – kérdi János gazda.

– Már miért kérdi azt? Hát egy iccze bort, s ha kedvem csucsorodik, vagy jó pajtim akad, kettőt. – felelé Bagai Mihály, s negédesen egyet rántott fél vállán fityegő felöltőjén.

– No látod öcsém! az egy ezüst huszas – szóla János gazda. – Szerezz magad mellé egy jó pajtit, ki szinte megfogadja, hogy négy vasárnap nem megy korcsmába, s igy ketten megkiméltetek nyolcz huszast, mennyi elég arra hogy együtt előfizessetek a „Falusi Gazdára”; és higyjétek nekem, ennek egyszeri olvasása több gyönyörüséget szerez, mint egész évi borozástok.

– Igen ám! kegyelmed olvasott ember, de mi nem értjük meg a nyelvét – ellenveté Mihály.

– Az a kifogásod se legyen. Ülj le mellém ide a padkára, majd olvasok én előtted nehány sort, magad itéld meg, valjon megérted-e? Itt az előljáró beszédben Kenessey Kálmán ur azt tanácsolja, hogy mi falusi gazdák is olvassunk, tanuljunk, s gazdaságunkat javítani igyekezzünk. Nézd csak hogyan int bennünket – mondá János gazda, s orrára csiptetvén pápaszemét, következőt olvasá a Falusi Gazdából: „Szeresd hazád földét édes hazámfia! miveld szorgalmasan és józanul, ne engedd azt uzsorások kezére jutni, mert csak igy fogsz legszentebb hármas kötelességednek eleget tenni s melly kötelesség hazád fejedelmét tisztelni, hazádat szeretni, ön magad, s ön magadban családod jólétét előmozditani int. Igy leszesz hű polgár, jó hazafi, és derék családapa.

Ha szorgalmas, takarékos, és értelmes gazda vagy, országfejedelem iránti kötelességednek felelsz meg, mert képes vagy lefizetni tartozásaidat, mellyeket a kormányzat közszükségei minden egyes polgártól megkivánnak.

Ha szorgalmas, takarékos, s értelmes gazda vagy, hazád iránti kötelességednek felelsz meg, mert iparkodásod által a haza szent földének reád bizott részecskéjét teremted virulóvá, gazdaggá, s igy közvetve a köz bőséget, jólétet emeled, s ha minden ember hozzád hasonlóan dolgozik, felvirágzik az egész hon.

Ha szorgalmas, takarékos, értelmes gazda vagy, önmagad, s családod iránti szent kötelességednek felelsz meg, mert Isten nem azért adott neked józan világos észt, ép kezeket és lábakat, s mellé földbirtokot, hogy henyélve éld le pipaszó mellett napjaidat; hanem hogy értelemmel, szorgalom, türelem, és fáradsággal miveld birtokod, hogy gazdatársaidnak élő példaképe légy” No öcsém! hát megértetted mit mond ez a kis könyv? – tevé hozzá kérdőleg.

– Már ezt akárki fia megértheti – mondá Bagai fejével is rá ütve. – Hát még mi van benne tanuságos? –

– Egy földbirtokos elmondja micsoda gazdálkodási rendszerrel tette virágzóvá sivatag birtokát. Hosszasan és értelmesen elő van benne adva a kukuricza czélszerű termesztése. Nézd csak mennyi rajz is van hozzá. Egy másik ur azt tanácsolja ne tüzeljük el a szalmát, mert az drágább mint a fa, mert a szalmából trágya lesz. Egy szép falusi birtok van benne megismertetve, mellyet példányul vehetünk magunknak. Igen szép tanuság van benne a trágyáról, mint a föld zsirjáról. Lehet belőle sokat tanulni a szarvas-marhatenyésztést illetőleg. tanit a méhtenyésztésről is . . . . .

– Bizonyosan a lelkész ur is ezt olvassa, azért van olly sok méhasa . . . . közbe szólt Mihály.

– Nem ebből tanulható, mert ez a könyv csak most indult meg, de annyi bizonyos, hogy a lelkész ur is sokat olvasott, mig oda jutott, a hol most van… felelé János gazda.

– A gyümölcsfatenyésztés is nagyon elvan hanyagolva nálunk, ebből azt is meglehet tanulni, hogyan kell a fát nemesiteni.

– Ejnye mi a patvar! hiszen az mind ollyan dolog, a mit nekünk is szükséges tudni. De ha már igy van, akkor én is előfizetek ám, nem kell nekem társ, legalább minden könyv a házamnál marad, s még gyermekeim is hasznát veszik. Valahogy majd csak kiheverjük az árát, hiszen 2 ft. 30 kr. nem a világ – mondá Bagai Mihály, és kezébe vévén a „Falusi gazdát” kiváncsian lapozgatá azt. – Lám pedig akár hol kukkantok bele, mindenütt megértem. No én bizony megszerzem, csak azt nem tudom hogyan kell előfizetni.

– Az nem nagy bökkenő. Két forint harmincz krajczárral elmégy a jegyző urhoz, s azt mondod neki, fizessen elő számodra a „Falusi Gazdára”, s az egy papirosba bele pecsételi a pénzt, s felteszi a postára illyen czimmel, a „Falusi Gazda” kiadó hivatalához, egyetem utcza, 4. szám. Belől pedig csak annyit ir: „A Falusi Gazdá”-t tessék megküldeni érdemes Bagai Mihály földmivesnek Agarán át, Kövesre,” s rendesen kapod a Falusi Gazdát – magyarázgatá János gazda, az ujságrai előfizetés körüli eljárást.

– Kegyelmed felnyitotta az én szememet. Nem is megyek én a korcsmába: hanem látom az utczaajtóban pipázik jegyző urunk, egyenesen ahhoz tartok, s megkérem hogy fizessen elő a „Falusi Gazdára” – mondá Bagai Mihály, s ugy tett a mint mondá.

Forrás: Vasárnapi Ujság 3.évf. 27.sz., 1856.júl.6.