Nézz körül az emberek világán,
Úgy van, ahogy meg van írva régen:
Mindörökre megfogant a vétek,
Mindörökre elveszett az Édes.
Mindörökre megmaradt a munka,
Átkozott, ki andalogni ráér -
Munkálkodjál, nem hogy
dúslakodjál,
Csak a mindennapi puliszkáért.
Kidőlt a boldogság terebélye –
Hát az öröm kis cserépvirága?
Több gonddal ha gondoznád az
árvát:
Még tán bimbót hajt egy száraz
ágra.
Ez se szükség. Csak szabott idődet
Mint szegődött béres leszolgálni -
Sorsot bírni, hogy bírhassa más
is,
S mert előállsz, talpadon
megállni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése