Virrad.
Nem fedem fel ki vagyok.
(Súgom: íródeák.)
Vízért megyek.
Hosszú éji órákon át
olvastam mécs világánál.
Megmerítem vödröm a bíbor folyóban.
Őr les fölöttem
elsurrannak-e tündérek.
Friss hírek göngyölegével
kiállt a várkapuba a szél.
Látom a kitárt ablakon át
alszik az uraság, keze a kard markolatán.
A teste is kard
mondom s föltekintek.
Odafönn fehérlik az ágynemű
amelyen Isten aludt.
Kéz nehezedik a fejemre.
Virrad.
Meg kell ágyaznom.
Igencsak örvendezem.
(Ford.: Vujicsics D. Sztoján)
(Forrás: Nagyvilág Világirodalmi Folyóirat 842-843. XXI. évf. 6. szám, 1976. június)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése