Kezdetben megteremtéd az eget és a földet A föld pedig
kietlen és puszta vala
És setétség vala a mélység színén
És mondád Legyen világosság És lőn világosság
És látád hogy jó a világosság És elválasztád a világosságot
a sötétségtől
És nevezéd a világosságot nappalnak és a setétséget
éjszakának
És lőn este És lőn reggel Első nap
Megteremtéd tehát az eget És elhelyezéd ott trónodat
És lőn este És lőn reggel Második nap
És nevezéd a szárazat földnek az egybegyűlt vizeket pedig
tengernek
És mondád hogy jó Hajta tehát a föld gyenge füvet
maghozó füvet
És a gyümölcsfa gyümölcsöt hozott az ő neme szerint
És látád hogy jó És megteremtéd a napot a holdat
és a csillagokat
Hogy világítsanak a földre éjjel és nappal
És lőn reggel negyedik nap És megteremtéd tengerben a halakat
és égen a madarakat
Ötödik nap pedig az apró és nagy állatokat
és a vadakat
És látád hogy jó És mondád
Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra
Embert aki majd uralkodik a tenger halain az ég madarain
a barmokon mind az egész földön
és a földön csúszó-mászó mindenféle álaltokon
Megteremtéd tehát az embert a magad képére És teremtél férfiút
és asszonyt
Megteremtéd és megáldád őket És mondád
Szaporodjatok és sokasodjatok
És akkor széjjelnéztél a te magasodból mindarra amit
megteremtettél
Szétnéztél elégedetten És bal kezeddel megsimogattad
a szakálladat
jobb kezeddel pedig a hasadat És mondád
Ni
Ez egészen jó
És lőn hatodik nap
Én meg körbetekintettem a földön
És látom hogy a víz elnyeli a földet
A nap elissza a vizet
A föld tüzet okád
Látom hogy állat álaltra fenekedik
És ember embernek ontja a vérét
Gazságot láttam mindenütt
Gazságot láttam amit te teremtettél
Mert megízleltem a tudás fájának gyümölcsét
Mert láttam mert felnyílt a szemem
És felüvöltöttem
Nem jó ez Nem jó ez Nem
Ez a te földed
Csupán a te köveidnek jó
Ez volt a hetedik nap A pihenés napja
(Ford.: Szűcs Imre)
(Forrás: Nagyvilág Világirodalmi Folyóirat 840-841. XXI. évf. 6. szám, 1976. június)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése