Találkozásunk bíbor kondulását,
Szent ijedelmét a ráismerésnek,
Siratod-e édes, siratod-é,
Legszebb szépségét az elkezdődésnek?
Siratod-é, hogy tudunk már mindent
S, hazavágyóknak, van már otthonunk?
Siratod-é, hogy nincsen több először
És megérkezni többé nem fogunk?
Mondjak-e néked csodálatos titkot?
Pipacsot láttam ma reggeli szélben.
Megmondjam-e édes, megmondjam-é:
Pipacsot láttam s újra hozzád értem.
Gesztenyefákon, ha első halk árnyék,
Felijeszt illata közeledő éjnek.
Behúnyom vándor szemeimet,
Boldog kapujában az elkezdődésnek.
Pipacsok fáklyás útja hozott máma.
Gesztenyék útján messzi szavad érint.
Megmondjam-e édes, megmondjam-é?
Millió úton kóborolok még kint.
Millió úton hazafelé tartok,
Milliószor első nagy találkozásra
S tavaszharsogással mindig újra vár
Millió holnapom hozzádtorkolása.
(Forrás: Balázs Béla: A vándor énekel – Versek és novellák 242. old. – Válogatta, szerkesztette és az előszót írta Radnóti Sándor – Magyar Helikon 1975.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése