Lányka mint a rózsabimbó,
Ifju, kellemes,
Lett velem boldog fiúval
Ablakellenes. –
Más, ha ébred, azt tekinti
Kél-e már a nap;
Én, a lányka keltét várom,
Én a boldogabb.
S látom a hajnalhasadtát
Kisded ajakán,
A vidám reggel derűjét
Hói homlokán,
S napvilágot e derűben
Kettőt egy helyett,
Egy pár ellenállhatatlan
Hódító szemet.
Ah e szemnek ellenében
Oly sóvár vagyok, -
Szűn alatt kimondhatatlan
Érzelem lobog.
Mintha e lány-napkelésért,
Isten tudja mért,
Sokkal, sokkal többet adnék
Mint az égiért!
(Forrás: Lombok 8. sz. Tavaszhó 27. 1838)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése