Szántóka! Te dalos, kedves kis madár!
Édes énekedtől cseng egész határ.
Nincs oly szép muzsika, nincs oly ékes dal,
Mely versenyezhetne szép nótáiddal.
Isten adta nekünk bűvös dalaid,
Hogy enyhítsd a szántó fáradalmait,
Hogy a rideg földszín, mely alig virul,
Éltet nyerjen dalod víg hangzásitul.
Míg mi munkálgatjuk földünk itt alatt,
Égig emelkedve mondod el a dalt,
Nem kell semmi kepe, nem kell semmi bér,
Ingyen mondasz imát, mely az égig ér.
És a jó teremtő érti szép szavad,
Fáradalmunk majdan bőv áldást arat,
Vígan töltjük az őszt, a tél vígan vár
Áldjon meg az Isten, kedves kis madár!
(Forrás: Unitárius Közlöny I. kötet 1888. január 2-dik szám – Kiadja a Dávid Ferencz Egylet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése