Üdvözlégy, nap és hold alkotója!
Üdvözlégy atyám és istenem!
A világnak titkon mozditója,
Téged tisztelve zeng énekem.
Hő napodban szél hatalmad,
Nyugszik a holdban irgalmad.
Az leballag, hagyva fénypályáját,
Bérczekről hint le üdvözletet;
Végsugári festik föld arczáját,
Lelkem bennek lel enyhületet.
Pihenj, hő nap, éj ölében,
Kelts föl holnap új erőben.
A hold, szívem bájoló csendképe,
Szép szeliden integet felém;
Irgalmad, oh Isten! Benne rejtve,
Benne föl nyugalmamat lélm.
Ő ha csüggedek vigasztal,
Tölti lelkemet malaszttal.
Üdvözlégy, nap és hold alkotója!
Üdvözlégy atyám és istenem!
GUZMICS IZIDOR
ÁRVÍZI FOHÁSZ (1838)
Míg földi jólét ringatott ölében,
Áldások atyja! Téged elhagyánk
Rettentő kézzel érzetéd hatalmad
S mi felkerestünk s törve hódolánk.
Tolongva jöttek hullámok fölünkbe,
Ezer halál rémítve dult körünkbe’,
De te lebegtél a vizek felett
S ezer halál közt éltünk mentve lett.
A földi jólét romjain imádunk
Rengő kebellel, isten tégedet,
Mert vádolólag vallja érzeményünk:
Méltán sujtád tévelygő népedet.
De építünk vallásunk szent szavára,
Hogy tűrő vagy s kegyednek nincs határa.
S melly most csapással büntet szent kezed
Borús uton derűs czélhoz vezet.
Maradj reményünk, óh világok atyja!
Légy őrünk, vértünk, te légy mindenünk,
Neked szenteljük megtérő kebellel
Siralmak hangján mentett életünk.
Fejts a csapásból áldást nemzetünknek,
Fakassz a kínból enyhet tört szivünknek,
Hogy sírván a nagy veszteség felett,
Égit keresünk földi kincs helyett.
SZÉKÁCS JÓZSEF
REGGELI IMA
Isten! Kegyed virasztott
Mly álmaim felett,
S új élet hajnalára
Nyitád fel a szemet.
A vér nyugodt eremben
Vigabban forr, kereng,
Szemem kezed csudáin
Magasztosan mereng.
S e sziv hálás öléről
Dicséret hangja kél,
Hova te hit-virágot
Erényül ültetél.
Oh hagyj szeretni téged,
Hagyj mindenek felett,
s a bűnnek mételyétől
Őrized e szivet.
Kötélyim teljesítni
Egedből adj erőt;
Adj hó szívet, segíteni
Szegényt és szenvedőt.
Fürözd kegy-tengeredben
A bék’adó királyt,
S a fejlődő hazáról
Űzd messze a viszályt.
Erős karod hatalma
Vezessen síromig,
Hol üdvem bájkoránya
Örökre feltünik.
SUJÁNSZKY ANTAL
A REFORMATIO ÜNNEPÉN
Három század elrepült! -
Annyi század népe nincsen! -
Mennyi szív elhidegült?
Csak te élsz kegyelmes Isten,
S veled mi új nemzedék,
Szívünk lángja néked ég. -
Üldözésben hulltak el
Szent ügyednek hű baráti,
Vész terült el útjokon
És a népek vad csatái:
Ámde, mert velük valál,
Nem győz rajtok a halál.
Három század elrepült -
Föld ölében föld levének
És nyugosznak csendesen,
Ámde zeng felettök ének,
Szól a milliók dala
És a hitnek angyala.
Mit viharban nyertenek,
Békességet hoz szívünknek,
S mit csatákban hittenek,
Az alapja szent hitünknek:
Bibliánk az Úr szava,
Életünk legjobb java.
Őket áldva, add atyánk,
Szent hitünket hűn szeretni!
Mellyért annyin estek el,
Mit fiad amít követni:
Igy ha lesz is ellenünk,
Lesz győzelmes fegyverünk!
ELEFÁNT MIHÁLY
Forrás: Költészeti kézikönyv, vagy magyar költemények példagyűjteménye, a költészet fajai szerint elrendezve, költészet tanulók számára. Szerkesztés Dr. Bloch Móricz, nyilvános oktató. Pest, 1845.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése