Ha meghalok, Pápa földje lesz sirom…
Itt mosolygott rám fel az én csillagom.
Kedvesim! Koporsóm ne fedjétek be
E csillagot hadd láthatom örökre!!
Mert tudom, hogy drága kis lány csillag lész,
A kék égre tűz fel a teremtő kéz.
Minden csillag közt te lész legfényesebb!
S az én sirom… minden sirnál setétebb.
Fényes csillag… setét sir… megálljatok:
Zajló szívem hadd pihenjen rajtatok.
Setét sirra… fényes csillag mosolyog,
Setét sirból vajon én majd mit látok?!
Forrás: Pápai Lapok 1. évf. 22. sz. Pápa, 1874. szept. 26.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. ápr. 28.
Zalay Lajos (1849-?): Ha meghalok…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése