Miért dobogsz te elnyomott szív?
Mért hallatod bús sóhajod, kebel?
Hisz úgy sincs, ki meghalna téged, -
Esdő szavadra senki sem felel!
Vagy tán utolsó dobbanásod ez, szív;
És ez végső bús sóhajod, kebel?…
Ha úgy van! – ki tán tudott szeretni,
Felel!… de némán… csak könyűivel!
Forrás: Pápai Lapok 1. évf. 21.sz. Pápa, 1874. szept. 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése