Ujvári Elek: (?-1876): Egy dalt…

Egy dalt, egy édes dalt nekem!
Kit megtört már a szenvedés:
Egy dalt! Mely édes hangival
Örömsugárt szivembe vés.

Egy dalt! Mely fásult lelkemet
Fölrázza búsló álmiból;
Egy dalt! Melyben az üdv s remény,
A vágy derengő hangja szól.

Egy dalt! Legyen bár puszta árny,
Hiú sóvárgás, képzelet, -
Mely minden bút megsemmisit
S az ábrándokba elvezet; -

Egy édes dalt, vigasztalót!
… Aztán ismét csalódhatom!…
Akkor legyen csak bús e dal:
Ha majd elföd a sírhalom!

Forrás: Pápai Lapok 1. évf. 23. sz. Pápa, 1874. okt. 3.