Huszonöt évvel ez előtt meleg napjai voltak a magyarnak. Az a fegyver volt már-már eltörendő, és mélyen a föld alá hantolandó, a melyet országos törvényei védelmében, hazája és a szabadságért huzott ki. – Már-már nyugovóban volt a magyarszabadság és dicsőség napja, midőn a forradalmi dráma végkifejletében az erdélyi magyar hadsereg, Bem alatt, Segesvárnál még egyszer szerencsét próbált. Az ütközet elveszett, a hősök virágai elhullottak, és a magyar fegyverek dicsőségének itten leáldozásával a magyar költészet fényes napja is letünt.
Petőfi Sándor a harcmezőn elesett. -
A magyar népköltészetnek ezen kiválóan kimagasló alakja 1823. január 1-én K. Kőrösön született. Iskoláit Kecskeméten, Sz.Lőrincen, Gyönkön, Aszódon kezdette, - Selmecen folytatta. Itt ismerkedett meg egy vándor szinésztársasággal, és ezen ismeretsége egész jövőjére határozó befolyással volt. Lelke mindég a szinészet felé vonzotta, mely téren Borostyán név alatt szerencsét is próbált; de mindég sikertelenül. Selmecről Pestre, innen Sopronba ment. Orlai rokona és barátjával katonává lett, és Tirol, Horvátországban egy évig viselte egyenruháját. 1841-2-ben Pápán tanult, hol egy lyrai művével 2 arany pályadíjat is nyert és vette föl eddigi Petrovics helyett a Petőfi nevet. A költészet múzsája ezen években ihlette meg határozottan ajkait, és lett ezután a magyar népköltészetnek elsőrangú költője.
Az 1843-ik évben Pozsonyban találjuk őt az országgyülés alatt „országgyülési tudósitások” fárasztó irásával foglalkozva. 1844-ben Pesten volt, és kiválóbb költőinkkel kötött ismeretsége mind inkább kifejté lánglelke szárnyalásait, és megörökíték a Petőfi nevet. A hazának minden részében olvastattak müvei, énekeltettek dalai. Sok ifjú szerelmes leány, ábrándos világában, benne találta föl szerelme ideálját.
Nevezetes fordulópont Petőfi életében az 1846. év. Ennek tavaszán, Erdélybe utaztában, Szathmár-megyében, Erdődön ismerkedett meg Szendrei Juliával, gróf Károlyi Lajos jószágigazgatója leányával, és hevülő természetes egész szenvedélyével belé szeretett, - szeptember 8-án pedig az erdődi várkápolnában arájával egybe is kelt, novemberben már Pestre tette lakását, a hol találták a 48-ki mozgalmas napok is.
Petőfi ekkor már nemcsak az emelkedő költészeti irodalom egyik vezére, hanem a megifjudott Magyarhonnak lelkes szószólója és a martius 14-i nemzeti körben összejött népgyülésnek zászlóvivője „Talpra magyar” költeményével elragadó szónoka is volt, - és vele együtt Jókai, Vasvári és Bulyovszky kinyomatták a magyar nemzet 12 pontő kivánalmait. A pesti országgyülés alatt Petőfi a félegyházi választó kerületet képviselte. De a szerelem és a hon szabadságáért rajongó lelke nem elégedett meg csak a dallal, nem tudott megnyugodni az országgyülés vitáin.
1848. szeptemberben honvéd lett, és octóberben már a 28-ik zászlóalj kapitánya. Nemsokára Erdélybe ment, és itt a harcok nagy mesterének, Bemnek hadához jött. Minden nevezetesb csatában részt vett, és honszerelme lángoló felejthetlen betűit, kardja hegyével irta fel az ellenség homlokára. 1849. februárban családi ügyekben Debrecenben időzött, hol Mészáros hadügyminiszterrel volt vitája. Minthogy nyakkendőt és kesztyüt Petőfi sohasem viselt, a katonai rendszabályokat fentartatni kivánó hadügyminiszter követelte tőle, mint tiszttől, a nyakkendőviselést. Erre Petőfi a február 17-i válaszlevelében letette kapitányi egyenruháját, ha, ugymond, neki ezt nyakravaló nélkül nem szabad viselni. Mint önkéntes állt be Bem hadseregébe, és az őt rövid idő mulva őrnaggyá nevezte ki. Petőfi a hadvezérek ideálját Bemben látta, Bem pedig Petőfiben a lánglelkü dalnokot és tüzesvérü bátor bajnokot tisztelte és csodálta.
Eljött az Erdély sorsát elhatározó és a magyar fegyverek szerencséjét eldöntő segesvári, vagy jobban mondott Fejéregyháza melletti csata napja, hol a Lüders alatt 12000 főnyi egyesült, orosz hadtest ellen Bemnek aránytalanul kisebb, 2800-nyi serege vivott élethalál harcot. Bem ágyúja Skariatin orosz tábornagyot leteríti, utóbb Bem megsebesült és Petőfi tizenegy ulános döfésére vérével áztatta szeretett hazája szent földjét, jul. 31.ezelőtt huszonöt évvel csak 13 nap kellett, hogy a magyarszabadság véres napja is leáldozzék Világosnál.
Sirját hiában keressük. Véresharcok idején az elesetteket közös sir fogadja be. De nincs is nekünk semi közünk sirjához, hiszen Petőfi él. Szépen mondja Szász Károly
De hol a sir? – Oh ki lelendi ezt fel:
Hogy megjelöljük kővel, vagy kereszttel,
Mit mondok? – óriás piramiddal azt?!
Óh csak keressük, mindütt, arra erre…
Arról fogunk ismerni majd a helyre:
Szebb a virág ott, zöldebb a haraszt.
Igen is, ő mint a nemzet dalnoka a nemzet halotta is lőn, - és most a nemzetnek, műveiben örökké élő költője. Emlékezzünk reá mindnyájan, nemcsak a huszonöt év fordultával, de örökké, míg magyar él. Emeljen a nemzet colossalis emléket a fővárosban nagy nevének hirdetésére, - emeljenek a nép milliói, filléreikből, méltó emléket születési házának a nemzet tulajdonául megvásárlásával, - emeljünk elévülhetlen emléket a magyarok millióinak lelkében, nagybecsü költeményeinek századokon át hű fentartásával!
Tőle tanuljon az ifju leány, midőn amaz ismeretlen érzelem először ábrándositja el lelkét, szenvedélyesen szeretni, - tőle tanuljon az ifju nő és férfi igazán s lángolón szeretni, midőn egymást feltalálva a házasságban eggyé lettek, - tőle vegyen példát a honvéd, a katona, hazájáért életét is feláldozni, - és általa lelkesüljünk mindnyájan a hivatásunkat betölthető társadalmi s nemzeti eszmékért, a hazának minden áldozatra kész szeretetében.
Forrás: Pápai Lapok 1. évf. 14. sz. Pápa, 1874. augusztus 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése