Mind, mind a létbe vissza, vissza!
Semmi értelme a halálnak…
Nincs oly távlat, amely beissza
egy rebbenését is pillámnak.
Útjaim vissza! Földi hurcán,
ha csak egy percet is kiállok,
végtelenül visszhangzanak rám
hegyek, erdők, egek, világok.
Útjaim vissza!... A halálon
nincs mit megérni. Halál nincsen!
Csak a létnél is mélyebb álom
visszhangzik folyton sziveinkben.
A nagy álom, hol a test hallgat,
tükrözik bennünk mindörökké.
Ne hívd halálnak e hatalmat;
a „mindig” van s nincs „soha többé”…
Halált nem érzel, csak ha gőggel
örök dolgokra törsz, csak akkor!
Él az élet, ha halk erőkkel
mindennapokat fonsz magadból.
Be’ jó hogy köznapokban élek!
Útjaim ide vissza, vissza!
életem bennük örök élet
s nincs oly távlat, amely beissza.
Forrás: Uj Nemzedék 7. évf. 8. sz. Bp., 1925. jan. 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése