Tudod-e már,
Hogy földtől az égig olyan közel van,
Amilyen messze?
Tudod-e már,
Hogy nincs egy kacagás, nincs egy zokogás,
Ami elveszne?
Tudod-e már,
Hogy lélek a lélek s szárnyal szabadon?
Tudod-e már,
Hogy nem ér véget az élet a ravatalon?
Hiszed-e már
Épitő erejét az akaratnak?
Hiszed-e már,
Hogy cserébe létekért lelket adnak?
Hiszesz-e már
A győztes, diadalmas szeretetben?
Hiszed-e már,
hogy lehető lehet a lehetetlen?!
(Arad)
Forrás: Uj Nemzedék 7. évf. 9. sz. Bp., 1925. jan. 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése