Magyar Gyula: Jégvirágok

 

I.

Lehajlik az akácza

Fehéres virága.

Szerettem a lelked,

Hajh be mind hiába!

Fekete betükkel

Megirta a végzet

Amit az uristen

Felőlünk elvégzett.

Az vagyon megirva:

Te ne légy az enyém:

Én meg csak pihenjek,

Lenn a föld fenekén.

S ha itt majd zúg a vész

Vihar dúl szüntelen:

Álmodjam te rólad

Pokoli éjeken.

Álmodjam, álmodjam,

Míg egy nap alkonyán;

Te is majd ott nyugszol

Szerelmem, szőke lány!

II.

Álomnak, ábrándnak,

De most már vége van;

Szerettünk, feledtünk

S élünk nagy boldogan!

Oly boldog a lelkem

Kisem is mondhatom;

Neked is mosoly ül

Szép piros ajkadon.

Aztán, ha nem látlak

Lehajtod kis fejed,

Zokogod, susogod:

Nem szeret, nem szeret!

Forrás: Veszprémi független hírlap 2. évf. 7. sz. Veszprém, 1881. febr. 18. szombat