Kerti házban ki lakik itt?
Bokrok között rózsa virít.
Bizonyosan nő, akiben
Nem halt ki még az érzelem.
Szelíd, hő a tekintete,
És nyájas a viselete,
Barátságot minden szava,
A szeretet a jóság maga.
Szíve csakis gyöngéd lehet,
Szereti a költészetet,
Meleget hint mindenre ő,
Kinyílik rá a rózsatő.
Azt is, aki erre halad,
Megállítja a virulat,
A kert üde színeitül
Régi kedve visszakerül.
Benyitok a kertbe, hiszen
Bennem is hő az érzelem,
Nem járhatok már jobb úton,
Megismernek ott benn, tudom.
Forrás: Magyar Művészet
I. évf. 1. sz. Bp., 1900. április 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése